A múlt őrzői – kunhalmok az Alföldön

A kunhalmok szervesen hozzátartoznak az alföldi tájhoz, némelyikük évezredek óta itt áll már, ennek ellenére mégis keveset tudunk róluk. Pedig a halmok sokat tudnának mesélni; a múltról, a táj változásairól, a hajdani élővilágról és azokról a népekről, akik évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt éltek itt előttünk.

A „Nagy-domb”, csak így hívtuk az utcánk végén magasodó kunhalmot, ahová gyakran jártunk ki az utcabeli gyerekekkel; cserebogarakat kergettünk, télen szánkóztunk, vagy csak úgy ücsörögtünk a tetején és néztük a környéket. Akkoriban azonban a kunhalmokról nem sokat tudtam, csak azt, hogy bizonyára értékes kincseket rejtenek, mert éveken át, minden nyáron régészek jöttek kutatni a faluvégi halmokhoz.

Ma már ritkán járunk arra, ráadásul a dombunkat is beszántották már. Kicsi gyerekként ez azért volt dühítő, mert nem lehetett már felmenni rá, hogy a halom értékes növényzete is odalett, arról akkor még fogalmam sem volt. Ahogy arról sem, hogy ez sajnos egyáltalán nem egyedi eset.

A Kárpát-medencében egykor több tízezer kunhalom is lehetett, mára néhány ezer maradt belőlük, és ezeknek is csak töredéke őrizte meg eredeti méretét és értékes növényzetét. Sok kunhalom az intenzív mezőgazdaság, az útépítések és az illegális kitermelések miatt mára szinte teljesen eltűnt.

Mi köze van a kunoknak a kunhalmokhoz?

Nem sok. A kunhalom kifejezés különböző korokból származó, más-más eredetű, emberi kéz alkotta halmokat foglal magába, vagyis szó sincs arról, hogy csak a kunokhoz lehetne kötni ezeket. Sőt, a Kárpát-medencében jelenleg egyetlen olyan halmot sem ismernek, melyet a kunok emeltek volna. A legközelebb Moldvában találhatók ilyenek. Maga a név épp ezért elég megtévesztő.

A halmok tájképi értékük és élőviláguk mellett a bennük rejtőző régészeti leletek miatt is értékesek, különösen igaz ez a sírhalmokra és a tell-telepekre. Ez utóbbi csoportba tartozik például hazánk egyik legismertebb bronzkori lelőhelye a Tószeg melletti Lapos-halom vagy Kucorgó-halom, melyben 18 különböző települési szintet különítettek el a Kr. e. 2100 és Kr. e. 1500 közötti időszakból. A nemzetközi régész szakma által is szinte kultikus helyként tisztelt halomból azonban ma már sajnos, nem sok maradt meg.

Szigetek a szántóföldek tengerében

Hajdan az Alföld jelentős részét löszpusztagyepek borították. Helyükön ma már szántóföldek vannak, a löszgyepek kicsiny maradványai csak kevés helyen maradhattak fenn. Főleg ott, ahol művelésre kevésbé volt alkalmas a terület, például a kunhalmok meredek oldalain. Itt olyan értékes fajokat találhatunk mint például a kunkorgó árvalányhaj, a taréjos búzafű vagy az erdélyi gyöngyperje. A természet védelméről szóló 1996-os törvény országos védettséget adott a kunhalmoknak, sok esetben ez azonban már kései intézkedés volt, rengeteg halom ugyanis nem csak hogy eredeti növényzetét vesztette el, de mára szinte teljesen el is tűnt, és csak a régi térképek árulkodnak arról, hogy valaha ott egy halom állt.

Hazánk legnagyobb kunhalma, a Gödény-halom Békésszentandrás határában áll, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A halom valószínűleg egy rézkori nomád nép vezetőjének sírját rejti. Magassága ma közel 11 méter. A kurgán, a népi emlékezet szerint, nevét a hajdanán itt élő gödényekről kapta, melyek gyakran szálltak le pihenni a környező mocsarakból kiemelkedő magaslatra. Valójában azonban a közelben állt Gödénytelek nevű középkori falu neve maradt fent a halom nevében. A Gödény-halom megismerését egy tanösvény segíti.

Ahol a boszorkányok táncot jártak

Az alföldi halmokhoz számos legenda, hiedelem és történet kötődik.

Több halomhoz is fűződnek például Attila-legendák. Van, aki a Dombegyház melletti Attila-halom alatt sejti a nagy hun vezér sírját, fatemplomának helyét pedig egyes legendák a túrkevei Tere-halomba teszik.

A Karcag környéki halmok egy fiatal kun pár, Zádor és Ágota szerelméről mesélnek. Számos halom elnevezése és egyéb helynevek is kötődnek a róluk szóló mondához.

A Mindszent, Szegvár, Derekegyház települések határán emelkedő Ludas-halmot még legalább egy tucat más néven is ismerik. Például Ördöngősi-halomnak is nevezik, nem véletlenül, ugyanis a népi hiedelem szerint, szombat éjszakánként itt gyűltek össze a szegedi és a vásárhelyi boszorkányok. Egy XVIII. századi boszorkányperben le is jegyezték az egyik vádlott vallomását, aki azt mondta: „a Lúdas-halomnál az ördögnek adtam testemet és lelkemet.” A halom mellett vezet el az Alföldi Kéktúra útvonala, érdemes egy kis kitérőt tenni és felkapaszkodni a tetejére.

A halmok újrahasznosítása

A középkorban sok, már meglévő halom új funkciót kapott, például határhalomként kezdték használni őket. Ma is számos helyen találhatunk kunhalmot a települések vagy megyék határán. Ilyen például Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán fekvő Mogyorós-halom vagy a Hármashatár-halom, mely Karcag, Kisújszállás és Kenderes határán áll. A középkorban egyes kunhalmokat vesztőhelyként is használtak, erre utal például a kisújszállási vagy karcagi Akasztó-halom vagy az Újsolt melletti Bakó-halom neve.

A halmokat később őrhalomként is használták, hisz róluk a környező vidéket szemmel lehetett tartani.Voltak olyan őrhalmok is, melyek látótávolságra helyezkedtek el a lakott területek között, ezeknek a füst-illetve a tűzjelek továbbításában volt szerepük.

A sík tájakon magasodó halmokra már a kora középkortól kezdve építettek templomokat. A Debrecen és Hajdúböszörmény között, egy kunhalmon álló zeleméri templom 1310 körül épült. Bár ma már csak egy 18 méter magas csonka torony és egy falmaradvány maradt a késő gótikus templomból, így is megkapó látványt nyújt.

Szintén kunhalomra épült a Tótkomlós közelében található Kopáncsi-templom is. Az Árpád-kori templom a XI. században épült, román stílusban. A török időkben elpusztult, majd évszázadokra rommá lett. A helyi legendák szerint, a templom harangjait a török elől egy kútba rejtették a falusiak, s úgy tartják, a harangok ma is ott rejtőznek. 1935-ben a romokat helyreállították, s a templom ma, épségben és a maga visszafogott szépségében emelkedik a környező szántóföldek fölé.

A Turista magazinban megjelent cikk rövidített változata.

2017. augusztus 2.