Az Ördögárok,
Budapest láthatatlan patakja

Az Ördögárok Nagykovácsi közelében, tiszta vizű patakként kezdi útját, majd kibetonozott kanálisként a budai szennyvízelvezetőben végzi. A főváros területén ma már jórészt a föld alatt, láthatatlanul halad, az elmúlt századokban azonban nem egyszer nagyon is határozott volt a jelenléte.

Az Ördögárok a Nagykovácsi-medencében ered, majd Nagykovácsi, Remeteszőlős, Budapest II. és I. kerületének érintésével, húsz kilométert tesz meg a Dunáig. Az időszakos patak medrében ma már csak ritkán, nagy esőzések után van víz.

A patakot korábban számos névvel illették. Hívták például Szent Pál-árkának, utalva arra, hogy a forrás közelében állt a pálosok központjának számító budaszentlőrinci kolostor. A partján dolgozó tímárokról Tímár-pataknak, az eredés helyéről, Nagykovácsiról pedig egy időben Kovácsi-pataknak nevezték. A ma használatos Ördögárok név a középkorra vezethető vissza, amikor a szeszélyes vízjárású vízfolyások gyakran kaptak ördögi nevet. Érdekesség, hogy a torkolat közelében álló Gellért-hegyet egykor Boszorkányok-hegyének is nevezték, úgy hitték ugyanis, hogy a hegy a boszorkányok találkozóhelye.

A patak legszebb pillanatai a Remete-szurdokban

Nagykovácsi és Remeteszőlős után a Remete-hegy és a Hosszú-erdő-hegy között az Ördögárok a látványos Remete-szurdokon keresztül folytatja útját.

A másfél kilométer hosszú szurdokot határoló sziklafalak néhol a 80-130 méteres magasságot is elérik. A szurdok speciális mikroklímája számos védett fajnak ad otthont. A dachsteini mészkőbe vágódott völgyben kisebb nagyobb barlangok is kialakultak, a legismertebb a patak medrétől néhány méterrel magasabban nyíló Remete-barlang, melyben egykor több remete is élhetett, a feltételezések szerint a pálos rend 1782-es feloszlatása után is idemenekült egy szerzetes. A szurdok barlangjainak régészeti feltárása során számos izgalmas lelet került elő, például gyapjas orrszarvú, barlangi medve csontjai, egy neandervölgyi ember három foga, de a leletek alapján úgy tűnik, hogy az egyik remete-hegyi barlangban, a középkorban egy pénzhamisító műhely is működött.

Árvizek a Tabánban

Kilátás a Tabán és a Gellért-hegy felé

Máriaremetétől kezdve a torkolatig az Ördögárok már jellemzően „urbanizált” mederben folyik, vagyis hol bemohásodott kövekkel (ez a szebbik eset), hol betonlapokkal „kibélelt” árokban folyik.
Nem volt ez mindig így. Hajdanában például a kiterjedt ártere volt a pataknak a mai Városmajor területén, mely sokáig kaszáló volt, majd közpark lett.

Az Ördögárok az évszázadok során leginkább a Tabánban hagyott mély nyomot. Budapestnek ez a városrésze egykor teljesen másképp nézett ki, mint ma, a girbegurba utcáknak, a kicsiny házikóknak ma már nyoma sincs. A terület mai elnevezése a török időkből származik, és a Debágháné szóból ered, ami Tímár-telepet jelent. A bőrkikészítés vízhez kötött munka, így a patak közelsége sok tímárt vonzott ide akkoriban.

A Tabán girbegurba utcái

Az Ördögárok vize a XIX. században már rettenetesen büdös és koszos volt, és a fertőzések terjedésében is szerepe volt, köszönhetően annak, hogy tulajdonképpen szennyvíz-elvezetőként funkcionált. Időnkénti áradásai sem könnyítették meg az életet, ezért 1872-ben elkezdték a patakmeder befedését. Még folytak a munkálatok, amikor 1875. június 26-án egy heves esőzés következtében hirtelen megáradt az Ördögárok és hatalmas pusztítást végzett a zsúfolt Tabánban. Szinte leszaggatta a meder készülő boltozatát, magával sodort házakat, kövezett utcákat, állítólag még a temető földjéből is kimosta a koporsókat, és az áradat több emberáldozatot is követelt. A katasztrófát követően hamarosan újra megindult a patak befedése, 1878-ban a Városmajortól a Dunáig fedték be. A Döbrentei téren még látható a befedés előtt itt átívelő hidak egyikének darabja. 1920-ban aztán a városmajori szakasz is eltűnt a szem elől. A 20-30-as években, több szakaszban épült Városmajori templom építését is befolyásolta az Ördögárok, ugyanis a patak beboltozott medre miatt kellett távolabb építeni a templomtól a harangtornyot, melyeket egy árkádsorral kötöttek össze.

A patak befedése előtt itt átívelő híd egyik darabja a Döbrentei téren

A főváros bűzös kanálisa

Az Ördögárok jelenkori története sem túl vidám, ugyanis sokáig lényegében a főváros szennyvíz-elvezetőjeként működött. A csepeli szennyvíztisztító üzembe helyezése előtt a budapesti háztartásokból naponta összesen 600 ezer köbméter szennyvíz került a folyóba, ebből 50 ezer köbméter az Ördögárok kifolyásánál érkezett.

2010-től aztán a csepeli szennyvíztisztító megépülésével az Ördögárok már nem a Dunába, hanem a budai főgyűjtő csatornába fut bele, az Erzsébet-híd melletti nyílás pedig csapadékos időben túlfolyóként működik. Bár ma már a szennyvízhálózatok egyre kiterjedtebbé válásával, a terhelés egyre csökken, az illegális szennyvíz bevezetések ma sem szűntek meg.

A patak ökológiai helyreállításának terve már többször, több szakasz kapcsán is megfogalmazódott, sőt az elfedett mederszakaszok kibontásának ötletével is lehetett találkozni bizonyos fórumokon. A gyakorlati megvalósításra azonban egyelőre még várnunk kell, addig az Ördögárok, már ha éppen van víz a mederben, szürke betonlapok között csörgedezik tovább.

2017. június 13.