Váránaszitól a Himalája lábáig – India 2. rész

Az Indiában töltött első pár órában többször is feltettem magamnak a kérdést: normális vagyok, hogy idejöttem? Legszívesebben azonnal felszálltam volna egy Európába tartó gépre. Ez az érzés azonban szerencsére hamar elmúlt, és helyét egyre inkább a kíváncsiság vette át.

2018 – az év, amikor búcsút intek a nejlonzacskóknak (legalábbis remélem)

Hiába igyekszem környezettudatosan élni, sárga tetejű szelektív kukánk, amelybe a műanyag és a fém hulladékot gyűjtjük, szinte teljesen megtelik egy hónap alatt. Ezen persze rendre kiakadok, és megfogadom, hogy ezután sokkal kevesebb műanyagba csomagolt holmit veszek majd.

Téli vendégek a városban

A hideg hónapokban még a nagyvárosok is meg tudják örvendeztetni a madárbarátokat. A városi parkokban, fasorokban számos északról érkezett vendég keres menedéket és legfőképp élelmet. Érdemes hát nyitott szemmel járni, néha meg-megállni és végigpásztázni a belvárosi fák csupasz koronáit.

A kultúrsokkon túl – India 1. rész

Amikor a családom és ismerőseim megtudták, hogy Indiába készülök, a legtöbben le akartak beszélni róla. Ráadásul nem luxusbuszos, csoportos utazásra, ami némiképp megnyugtatta volna az aggódókat, hanem egy barátnőmmel kettesben akartuk vonattal bejárni Észak-Indiát.


A Svábhegy télen is megér egy sétát

A Svábhegy a budapesti városrészek közül nemcsak az egyik legszebb, de számomra az egyik legérdekesebb is, ahol szinte minden régi épületnek és utcának megvan a saját története. Egy ottani séta felér egy időutazással.

@mohablog által megosztott bejegyzés,

@mohablog által megosztott bejegyzés,

@mohablog által megosztott bejegyzés,

@mohablog által megosztott bejegyzés,

@mohablog által megosztott bejegyzés,