Egy amerikai Kínában,
avagy hétköznapok a haladás árnyékában

Kína nincs rajta a bakancslistámon, pedig szó mi szó, szép hosszú. A kontinensnyi ország valahogy eddig nem vonzott, mert arról először mindig a mérhetetlen környezeti károk, az elképesztő légszennyezés, a millió ott gyártott műanyag vacak és az egyént semmibe vevő társadalom jut eszembe. Nem mondom, hogy Peter Hessler könyvei megingatnák a Kínáról alkotott elképzeléseimet, de mindenképpen árnyalják a képet, és ő az arctalan tömeg helyett végre a kínai emberekről is mesél.

Peter Hessler, akinek írásaival a New Yorker és a National Geographic magazinban lehet találkozni, az a fajta újságíró, aki én mindig is szerettem volna lenni. Aki közel megy, de mégis kellő távolságtartással tudja szemlélni az eseményeket, elvegyül, de közben meg tud maradni külső megfigyelőnek is. És nemcsak Kína jelenét ismeri jobban mint maguk a kínaiak, de az ország múltjáról is rengeteget tud, ráadásul még remek humora is van.

Egy idegen Kínában

Hessler először a kilencvenes években jutott ki Ázsiába, amikor a Békehadtest önkénteseként két évet töltött el Fulingban. Akkoriban ennek a Jangce közelében fekvő kisvárosnak a lakói még egyáltalán nem találkoztak külföldiekkel, pláne olyanokkal, akik teljesen másképp néznek ki mint ők. Hessler egy barátjával angolt tanított a helyi főiskolán, és a Két év Kínában című könyvben ennek az időszaknak a történéseit írja el. Saját személyes élményein túl nagyobb volumenű eseményekről is ír. Például ebben az időszakban kezdődött a Jangce hatalmas vízerőművének, a Három-szurdok gátnak az építése, és a helyiek tudták, hogy a város egy része is víz alá kerül majd. Érdekes volt olvasni, hogy a fulingiak többsége nem a múltjuk és emlékeik elpusztítását, hanem egy jobb élet lehetőségét látta a gigantikus, tájakat átformáló erőmű építésében.

A Kína országútjain című könyv megírásakor Hessler már rutinos az „egy külföldi Kínában” szerepben, otthonosan mozog Pekingben és fővároshoz közeli kis faluban, ahol az év egy részét tölti. Bérelt autóval járja be az ország távoli vidékeit, és közben remek sztorijai vannak az helyi autósokról, a kínai KRESZ-ről, a pekingi autóbérlő cégekről és az ország periférián fekvő részeiről, ahol a kínai nagy fal árnyékában csendesen csordogál az élet.

A változás térerőt és szemetet hozott

A kétezres évek eleje az ország lakóinak életében nagy változásokat hozott. Robbanásszerűen megnőtt az autók és az utak száma, olyannyira, hogy szinte havonta módosítani kellett a térképeket.

A városiak felfedezték magunknak a vidéket, ennek nyomán pedig addig érintetlen falvak is gyökeresen megváltoztak. Új szállodák és éttermek épültek, lett kábeltévé meg térerő, és egyik napról a másikra rengeteg szemét. Abban a kis Peking közeli, hegyi faluban, Szancsában, ahol Hessler is házat bérelt, korábban a falusiak a száraz patakmederbe öntötték a szemetüket, ami szinte teljesen lebomlott, mert akkor még szinte semmi előre csomagolt árut nem fogyasztottak. De a turizmus beindulásával megjelentek a gyorsmetéltes dobozok, a PET-palackok és rengeteg egyéb műanyag szemét. Miközben a szemétszállítás megszervezéséhez évek kellettek, egy új, mára már nélkülözhetetlenné vált iparág, az újrahasznosítás is beindult, és ami korábban elképzelhetetlen volt, a hulladék keresett árucikké vált.

A mértéktelen fogyasztás kiszolgálói

Hessler az ország déli részén gombamód gyarapodó iparvidékek születését is végigkísérte. A korábbi mezőgazdasági területek helyét a kétezres évek elejére gyárak és áruházak lepték el. Onnan lehet csak tudni, hogy az ember egyik településről egy másikra ér, hogy más-más árucikkeket reklámoznak. Míg az egyik ksivárosban csak autóalkatrészeket gyártó üzemek vannak, a másikban fénycsöveket, egyel arrébb pedig már műanyag kapcsolókat gyártanak.

Hessler az első pillanattól kezdve végigköveti egy gyár életét, a tulajdonosok és a dolgozók személyes történetének alakulását. A gyár tulajdonosai egy olyan aprócska tárgy, a melltartó-karika gyártásában látták meg a tátongó piaci rést, amiről sokan – itt elsősorban persze, a férfiakra gondolok – azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik.

A tulajdonosok döbbenetes gyorsasággal kezdtek bele a bizniszbe. Huszonhárom perc alatt megterveztek egy irodát, egy előteret és három lakosztályt a gyár vezetőinek. Ezután a második emelet következett. Két fürdőszoba, egy konyha, kilenc hálóhelyiség a munkásoknak: tizennégy perc. Mindössze 64 perc alatt pincétől a padlásig megtervezték a 2000 négyzetméteres gyárat.”

Kínában így mennek a dolgok, és a haladás érdekében a természeti akadályokat is pillanatok alatt leküzdik. „Tegyük fel, hogy ez itt egy hegy – mutatott a köztünk levő asztal egy pontjára. Majd néhány centiméterrel arrébb vitte az ujját. És ez itt egy másik hegy. A kettő között völgy van. Lekapjuk a két hegy tetejét, és feltöltjük vele a völgyet. A magas részeket leszállítjuk, az alacsonyakat felemeljük, és megpróbáljuk elsimítani, amennyire csak lehet.” – meséli a könyvben Vang igazgató, az egyik fejlődő iparvidék fontos embere.

Ha valaki egy igazán érdekfeszítő útikönyvre vágyik, amelyben olykor izgalmas, olykor megdöbbentő részletek derülnek ki nemcsak Kínáról, de egész átalakuló világunkról, Peter Hessler könyveinél jobbat aligha találhat.

Peter Hessler: Kína országútjain
Park Környvkiadó 2013.

2017. augusztus 10.