Minimalizmus,
avagy a kevesebb tényleg több

A minimalizmus ma már egyre népszerűbb világszerte. Egy egyszerű eszköz az egyszerűbb és boldogabb életért. Aki szeretne egy kis inspirációt kapni az induláshoz, annak ajánlok most egy dokumentumfilmet.

Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus, két ohiói fiatal, akik 30 éves korukra úgy érezték, valóra váltották az Amerikai Álmot. Remek munkájuk volt, szuper fizetésük, szép házuk, menő autójuk, de valami mégsem stimmelt. Bizonyos értelemben sikeres voltak, de boldognak, na annak aztán egyáltalán nem érezték magukat.

fotó: Joshua Weaver
www.theminimalists.com

Hiába dolgoztak 70-80 órát egy héten, hogy a megkeresett pénzből még több holmit vásároljanak maguknak, az életükben tátongó űrt nem tudták betölteni. Helyette csak még stresszesebbnek, túlhajszoltabbnak és magányosabbnak érezték magukat. Aztán rátaláltak a minimalizmusra, aminek köszönhetően a lakásukban ma már jóval kevesebb holmijuk van, az életük azonban megtelt tartalommal. Weboldalukat ma már milliók követik, írtak három könyvet, nagysikerű előadásokat tartanak, és 2016-ban egy dokumentumfilmet is készítettek, Minimalizmus, egy dokumentumfilm a fontos dolgokról címmel.

fotó: Joshua Fields Millburn
www.theminimalists.com

„A minimalizmus nem arra fókuszál, hogy egyre kevesebb és kevesebb tárgyad legyen, hanem arra, hogy még több dolog- idő, kreativitás, tapasztalat, elégedettség, szabadság – számára csináljunk helyet” – hangzik el a filmben, melyben végigkövethetjük a két főszereplőt, Joshuát és Ryant országos könyvbemutató turnéjukon.

A túlzott fogyasztás mára globális problémává vált, mely miatt Földünk is egyre rosszabb állapotba kerül. Persze mindez nem egyik napról a másikra történt, az elmúlt száz évben lassan, de biztosan haladtunk az idevezető úton, melyen az igazi robbanást az olcsó, Kínában gyártott holmik tömkelege és az online vásárlások hihetetlen gyorsasága jelentette.

Ha visszagondolunk, még a mi gyermekkorunk is fényévekre van a mostani fogyasztási őrülettől. Még ma is emlékszem, milyen nagy becsben tartottam az első, és sokáig egyetlen farmernadrágomat, amiért egészen a szabadkai piacig kellett utaznunk. Ma meg, egyik ruhadarab jön a másik után, és kétlem, hogy 20 év múlva emlékezni fogok még rájuk.

A napokban hímeztem bele kisfiam tornazsákjába az óvodai jelét, abba a zsákba, ami még az apukájáé volt közel negyven évvel ezelőtt. A mai tempó mellett szinte hihetetlen, hogy ez a zsák ma is megvan. Remélem, kisfiam is megérti majd, mennyivel nagyobb értéke van annak, hogy a zsákon nem Villám McQueen van, hanem egymás mellett az ő mostani és az apukája hajdani óvodai jele.

Sajnos, napjainkban a siker általános elfogadott mércéje a pénz, és az általa elérhető státuszszimbólumok, mint a szép ház, a jó autó, a menő ruhák, okostelefon vagy az okosóra. Azért élünk, azért dolgozunk, hogy megszerezzük mindezeket. És ha megvan, boldogabbak vagyunk általa? Biztos vannak ilyen tárgyaink, egy jó könyv, egy csinos ruha, egy szép komód a nappaliban, de ha alaposan szemügyre vesszük otthonunkat, holmijaink többségére igazán nincs szükségünk. „Egy minimalista számára minden birtokában levő tárgynak célja van vagy örömet okoz – minden más felesleges, és időt vesz el az igazán fontos dolgoktól” – magyarázza Joshua a filmben.

fotó: Joshua Weaver
www.theminimalists.com

A minimalizmus szembemegy az életünket uraló narratívával, mely szerint, minél többet fogyasztunk, annál boldogabbak leszünk egy elképzelt jövőben. Hogy ez mennyire nincs így, azt az oldalukon található egyik feladat is remekül alátámasztja. Csináljunk két oszlopot, az egyikbe írjuk össze azt a 10 dolgot, amire a legtöbbet költöttük egy adott időszakban, a másikba azt a tíz élményt, ami a legtöbbet adta nekünk ugyanezen idő alatt. Nagy valószínűséggel, alig lesz átfedés a kettő között.

A minimalizmusnak az élet számos területére van alternatívája, a házépítéstől kezdve a karácsonyi ajándékozásig. Az Amerikából indult „kis ház” mozgalom, melynek ma már világszerte egyre több híve van, nemcsak az otthon radikális átalakítását jelenti, de teljes életmódváltást is. A 10-35 négyzetméteres faházikók alapterülete töredéke az átlagos otthonok méretének, de tulajdonosaik állítják, nemcsak, hogy ökológiai lábnyomuk csökkent, de sokkal boldogabbak is, mióta így élnek. Ezt nagy részben annak köszönhetik, hogy jelentősen redukálták tárgyaik számát. Muszáj is volt, hisz ezekben a parányi házikókban mindennek meg van a helye, kivéve a felesleges kacatoknak.

fotó: Guillaume Dutilh
wikipedia

A minimalizmusra való áttérést a nők többsége valószínűleg a ruhatárával kezdné. A kapszulagardróbig vezető úton azonban számos akadály vár ránk, a népszerű divatlapoktól, a csillogó sztárokon és a fast fashion üzleteken át saját képzeletünkig. Talán ez utóbbival van a legnehezebb dolgunk, hisz vásárlásaink által egy illúzióhoz akarunk közelebb kerülni, egy elképzelt képhez az ideális életünkről, és benne az ideális önmagunkról, aki gyönyörű és ellenállhatatlan. Vagyis csak lesz, ha megveszi azt a klassz nadrágot, amit a minap látott a kirakatban.

Aztán pár hónap múlva, mikor véletlenül ráakadunk a nadrágra szekrényünk mélyén, és ráeszmélünk, hogy fel sem tűnt, hogy hónapok óta nem láttuk, rájövünk, hogy nem ezen múlik a varázserő.

A film már a minimalizmus útján járó megszólalóit is sok ilyen felismerés ébresztette rá arra, hogy hogy totális tévedésben vannak, ami a boldogság és az élet értelmének keresgélését illeti. Ahogy Jim Carey találóan fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Bárcsak mindenki gazdag és híres lehetne, és elérhetne mindent, amit csak szeretne, mert akkor rájönnének, hogy a pénz tényleg nem boldogít.”

fotó: Joshua Weaver
www.theminimalists.com

Engem már csak egy dolog bizonytalanított el abban, hogy számomra járható-e ez az út. A minimalista otthonokban nem igen látni könyvespolcokat, pedig én nem tudnék, és nem is akarok megválni a könyveimtől. A filmben, mintha csak meghallották volna kétségeimet, egy író-olvasó találkozón Ryan azt mondta. „Nyugodtan tartsd meg a könyveidet, ha kötődsz hozzájuk, ha sokat jelentenek neked! Nem az a lényeg, hogy mindentől megszabadulj!”

Ok, akkor megnyugodtam, engem meggyőztetek.

Még több infó a filmről: itt

2018. november 26.