Köszönöm, szívószálat nem kérek!

„Na, nehogy már a szívószállal is bajod legyen!” – gondolják most magukban páran, pedig zöld zsörtölődésem teljesen jogos. Valóban komoly bajok vannak ezzel a jelentéktelennek tűnő kis használati tárggyal. Az egy dolog, hogy tök felesleges az életünkben, ám ennél nagyobb probléma, hogy igen komoly környezeti károkat is okoz.

Bizonyára nehéz ezt elképzelni, de ha belegondolunk, hogy a becslések szerint, csak az Egyesült Államokban naponta 500 millió szívószálat használnak, már nem kell nagy képzelőerő ehhez. Ha ezt a rengeteg szívószálat egymásba dugdosnánk, 2,5-szer körbekeríthetnénk vele a Földet. Ráadásul, ezeknek az egyszeri használat után eldobott szívószálaknak a nagy részét nem gyűjtik szelektíven. Jobb esetben szemétlerakóra kerülnek, rosszabb esetben meg az utcán kallódnak, a tengerpartokon fújja őket a szél, vagy az óceánok felszínén lebegnek, ki tudja meddig. És ki tudja, mennyi állat halálát és szenvedését okozzák. Találtak már szívószálat például Brazília partjainál, egy elpusztult Magellán-pingvin gyomrában, mely a szívószál okozta gyulladásba halt bele, és tengeri teknősben, melynek az orrüregéből kellett az oda beleszorult szívószálat kioperálni. Szívszorító látni, milyen szenvedést okozunk ezeknek az állatoknak, melyeknek nincs más választásuk, velünk együtt kénytelenek itt, a Földön élni.

A szívószálat a legjobb esetben is maximum 15-20 percig használjuk, a lebomlásához azonban több száz év kell. Ha belegondolunk, tulajdonképpen tök abszurd, hogy egyszeri használat után eldobálunk egy csomó mindent, amit sok pénzért, sok munkával valakik előállítottak, és amiért még fizetünk is. Ahogy az is abszurd, hogy olyasmivel is szennyezzük a környezetünket, amire semmi szükségünk sincs, mert akárhogy is nézzük, a szívószál az egyik legfeleslegesebb tárgy az életünkben. Persze vannak esetek, például betegség miatt, amikor a használata nagy segítség, de egy átlagember simán meglenne nélküle. Tudom, hogy az Instagramon jól mutat, ahogy vérvörös ajkakkal szürcsöljük vele a koktélunkat, de szerintem, szívószál nélkül is ugyanannyian kedvelnék a fotót.

Aki nem tudja nélkülözni a szívószál nyújtotta élményt, ma már lebomló természetes anyagokból, például bambuszból vagy akárhányszor újrahasználható, üvegből készült darabokat is be tud szerezni. A többieknek pedig azt javaslom, hogy az étteremben, mikor kikérik az italukat, azt is tegyék hozzá, hogy „köszönöm, szívószálat nem kérek”. Sajnos, ugyanis, ma már az a gyakorlat, hogy kérés nélkül belenyomják az italba a műanyag szívószálat. Jó lenne, ha ez mihamarabb megváltozna, és csak annak adnának, aki ezt kifejezetten kéri. Ha meg a pincér nem hallja meg a bűvös mondatot, fogyasztás után tegyük a szívószálat a táskánkba, és dobjuk be egy szelektív gyűjtőbe. Apróságnak tűnik, de ha sokan így teszünk, előbb-utóbb meglesz az eredménye.

2017. szeptember 13.