A műszálas ruhákból is rengeteg mikroműanyag jut a környezetbe

A parányi mikroműanyagokról néhány éve még nem is hallottunk. Ma már tudjuk, hogy szinte mindenhol ott vannak, az iparvidékek vagy városok közelében épp úgy, mint mindentől távol eső, hegyi tavakban.

Nemrégiben két hír is felkavarta a jövőért aggódók lelkivilágát. Kiderült, hogy a Tisza is jelentős mennyiségű mikroműanyagot szállít, egy nemzetközi vizsgálat nyomán pedig már azt is tudjuk, hogy a világ több országában, például az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában vett ivóvízminták nagy részében is találtak mikroműanyagokat.

Kétségtelen, hogy a műanyagok számos kiváló tulajdonsággal rendelkeznek, sajnos azonban a természetben csak nagyon-nagyon sokára, több száz, akár ezer év alatt bomlanak csak le, ha ugyan. 2014-ben világszerte több mint 300 millió tonna műanyagot gyártottak. Az Európai Unió országaiban csak az egyszer használatos csomagolóanyagok mennyisége 24 millió tonnát tett ki.

Korunk egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívása

Az 5 mm-nél kisebb műanyagdarabkák, a mikroműanyagok az utóbbi öt-tíz évben kerültek egyre inkább a kutatók látóterébe. Elsőként az 1970-es években, a tengerekben, óceánokban figyelték meg azokat. Mára már szinte minden élővízben jelen vannak, az iparvidékekkel ölelt észak-amerikai Nagy-tavaktól kezdve, a lakott területektől távol eső mongol hegyi tavakig. A Duna ausztriai szakaszán végzett vizsgálatok során kiderült, hogy folyó évente 1500 tonna mikroműanyagot szállít a Fekete-tengerbe.

A mikroműanyagok nagy része a műanyagok – például UV-sugárzás vagy mechanikai hatás miatti – szétesése során keletkezik, kisebb részét pedig eleve ilyen picire gyártották, ezeket például kozmetikai termékekben (pl. fogkrémekben, bőrhámlasztó készítményekben, folyékony szappanokban) használják, és ezek a szennyvízzel közvetlenül kijutnak a környezetbe. Épp ezért Németországban 2020-ra a kozmetikai iparban a mikroműanyagok teljes kiváltását tervezik.

Több millió mikroplasztik úszik a halakkal

Magyarországon először idén nyáron, a PET Kupa keretében, a Tiszán végeztek mikroműanyagok jelenlétére irányuló vizsgálatot. Az eredmény sajnos egyáltalán nem lett meglepő, kiderült, hogy a Tiszában is az európai mérésekhez hasonló mennyiségű mikroműanyag található. Az eredmények szerint a Tiszában köbméterenként 4,9 db 300 mikrométernél nagyobb részecske úszik le. Ugyanebben a tartományban a Duna ausztriai szakaszán 0,3 részecskét, olaszországi tavakban 1-4 részecskét, míg a Rajna iparosodott szakaszán 15-20 részecskét mutattak ki köbméterenként. A fenti adatok tükrében valószínűsíthető, hogy több millió mikroplasztik úszik le a Felső-Tiszán óránként.

A leggyakoribb kimutatott műanyagfajták között volt a polipropilén, amelyből például a tejtermékek dobozai, a műanyag edények készülnek, a politetrafluoretilén vagy közismertebb nevén a teflon és a polietilén, mely a leggyakrabban használt műanyag, különböző csomagolóanyagokhoz, pl. tisztítószeres flakonokhoz, palackokhoz vagy a nejlonzacskókhoz is használják.

Ukrajnában, ahol a Tisza megkezdi hosszú útját, az elmúlt évtizedekben nem épültek hulladéklerakók, és amelyek vannak, azok sincsenek szigetelve, ráadásul veszélyes hulladékok is találhatóak bennük, a talajvízbe pedig akadálytalanul szivárognak a szennyező anyagok. Vannak olyan szállodák is, melyek még ma is, a hulladékot egyszerűen a folyómederbe borítják.

Vissza a feladóhoz

De miért is veszélyesek a mikroműanyagok? Egyre több vizsgálat irányul már a mikroműanyagok élő szervezetekre gyakorolt hatására. Kimutatták már azokat a zooplankton szervezetektől kezdve, a tengeri uborkákon és csigákon át, az ehető kék kagylókig és különböző halfajokig.

A mikroműanyagok által okozott egészségügyi hatások ma még nem tisztázottak teljesen. Azt tudják, hogy az emésztőrendszerben okozhatnak például gyulladásos folyamatokat, beágyazódhatnak a szövetekbe, potenciális veszélyt jelenthet a műanyaggyártás során használt, hormonháztartást zavaró anyagok (pl. BPA, ftalátok) kioldódása a szervezetben, de az is komoly veszélyforrás, hogy a mikroplasztikok felületén egyéb, már vizekben lévő szerves szennyező anyagok is megtapadnak, így azok koncentráltan jutnak el az élő szervezetekbe.
Jelenleg még nem látjuk világosan, milyen hatása is van a mikroműanyagoknak az ökoszisztémára és az emberre. De a kilátások nem túl jók, a kutatások intenzívebbé válásával várhatóan újabb káros hatásokra derül majd fény.

Mossunk környezettudatosan!

Mit tehetünk mi, hogy kevesebb mikroműanyag kerüljön a környezetbe? Természetesen a legjobb, ha megpróbálunk minél kevesebb műanyagterméket vásárolni, kerüljük a műanyagba csomagolt árukat, de ha már megvettük, legalább gyűjtsük szelektíven a keletkező műanyag hulladékot.

Jelentős mennyiségű mikroműanyag kerül a környezetbe az autógumik kopása révén is. Ezt, azon kívül, hogy nem driftelünk ész nélkül, azzal is csökkenthetjük, ha kevesebbet járunk autóval. A szintetikus ruhák mosása során is sok mikroműanyag kerül a vizekbe. A poliészterből készült ruhák helyett, ahol van erre lehetőség, válasszunk inkább természetes alapanyagokból, például pamutból vagy lenből készült ruhákat. Persze, ez sok esetben nehéz ügy, hisz például a sport-és túraruhák jelentős része ebből az anyagból készül, de például aláöltözetből természetes gyapjú és selyem ruhadarabok is kaphatóak. Műszálas ruháink esetében úgy csökkenthetjük a környezetbe kerülő műanyagrostok mennyiségét, ha környezettudatosan, kímélő programon és alacsonyabb hőfokon mossuk azokat.

Ha még több információt szeretnél megtudni a mikroműanyagokkal kapcsolatban, vagy szeretnél te magad is tenni valamit a Tiszát elborító műanyagáradat ellen, kattints a PET Kupa oldalára! Tárt karokkal várnak minden önkéntest és támogatót!

A cikk a turistamagazin.hu oldalon megjelent írás szerkesztett változata

A képek forrása: petkupa.hu és laboratorium.hu

2017. október 6.