Meddig akarunk még kiszúrni a gyermekeinkkel? – Hét hónap alatt elértük a túlfogyasztás napját

Nem tudom, hány ember vette észre a hírek áradatában, de idén már megint hamarabb elértük a túlfogyasztás napját. Míg 1970-ben december 23-án ürítettük fenékig a zsákot, idén már augusztus elsején feléltük idei készleteinket. Vagyis holnaptól már megint gyerekeink, unokáink erőforrásait használjuk. És ez elég szemét dolog.

Sokak számára bizonyára mindez csak elvont, ködös, zöld filozofálgatás. Pedig ez nem sokban különbözik attól, ami viszont mindenki számára evidens, hogy a reggeliző asztalnál nem lopjuk ki a gyerek tányérjából a legszebb falatokat. Önző dolog az, hogy gyerekeink jövőjét dézsmáljuk módszeresen, lelkiismeret-furdalás nélkül, és nem vagyunk képesek feladni egy kicsit sem kényelmes, fogyasztásba beleszédült életmódunkból. Persze mutogathatunk – és mindezt joggal is tesszük – a nagy vállalatokra, például az ásványvizeket, üdítőket gyártó cégekre, akik továbbra is ontják magukból a műanyag palackokat. (Amit mi továbbra is szemrebbenés nélkül veszünk meg.) Milyen jelzések kellenek még, hogy megértsük, baromi nagy a baj?

Én jó ideje igyekszem környezettudatosan élni, de rájöttem arra is, ha nem kötöm szigorú szabályokhoz és eltervezett menetrendhez az elhatározásaimat, akkor azok a mindennapos káoszban szép lassan semmivé válnak. Így most úgy döntöttem, hétről hétre tűzök ki magam elé egy célt, amin változtatni szeretnék. Most például azon, hogy ha ebben a kánikulában megszomjazom, ami elég gyakran megesik, környezetbarát alternatívákat válasszak. A szörpöt ásványvíz helyett ezután igyekszem mindig szódával hígítani, ami nemcsak zöldebb megoldás, de mennyivel érdekesebb is egy szódáshoz betérni, mint a hipermarketben megvenni a palackos ásványvizet. PET-palackos üdítőt egyébként is nagyon ritkán iszom, így ezekhez fűződő viszonyomon, vagyis a hideg távolságtartáson ezután sem fogok változtatni.

A dobozos sörök helyett ismét visszatérek az üvegesekre, még akkor is, ha a visszaváltás sokkal körülményesebb, mint kisétálni a kertben álló szelektív kukához. Bár régóta szelektíven gyűjtjük az üres dobozokat, az üvegvisszaváltás, vagyis az újrahasználat mégis környezetbarátabb megoldás, mint az újrahasznosítás. Szeretném azt is betartani, hogy fesztiválokon és egyéb nyilvános szórakozó helyeken a műanyag poharak helyett, saját poharamat fogom ezután használni, amit ünnepélyesen most be is süllyesztek a táskámba. Aki ismer, nyugodtan számon is kérheti majd rajtam egy közös fröccsözés alkalmával. És persze, csatlakozhat is…

2018. augusztus 1.