Túra a Nagy-Hárs-hegyi örökerdőben

Vajon mi a közös egy fekete harkályban és egy hátizsákos túrázóban? Látszólag semmi, de talán az mégis, hogy mindketten sokkal jobban érzik magukat egy természetközeli erdőben. Hogy mitől lesz egy erdő természetközeli? Ennek jártunk utána a Nagy-Hárs-hegyen.

Hogy milyen egy ideális erdő a 21. századi Magyarországon? Az attól függ, kinek a szemszögéből nézzük, válaszolhatnánk a kérdésre. Hisz az erdő tulajdonosa, az erdőgazdálkodó és azok a szakemberek, akiknek a megélhetése függ az erdőtől, nyilván faanyagot és jövedelmet várnak, az erdei életközösség tagjai változatos, különböző élőhelyekben gazdag erdőt kívánnának, a túrázók pedig szép, egészséges erdőket szeretnének, ahol feltöltődhetnek egy-egy séta alkalmával. Nos, létezik olyan erdő, amely mindezeket az igényeket együtt képes teljesíteni. Egy ilyet látogattunk meg a Madarak és Fák Napja alkalmából, a WWF Magyarország által szervezett kiránduláson.

Magonctól a matuzsálemig

A Budai Tájvédelmi Körzetben található Nagy-Hárs-hegy népszerű kirándulóhely. Most, ezen a hétköznap délelőttön is futók, túrázók, kutyasétáltatók járják az erdei utakat. Az erdő pedig gyönyörű, madarak éneke hallatszik innen-onnan, a harsogó zöld leveleknek remekül áll az egyre sötétebb kékre változó égbolt. Ha alaposabban megnézzük ezt az erdőt, feltűnik, hogy nemcsak azonos életkorú fákból áll, mint oly sok helyen, hanem az egyéves csemetéktől kezdve az öreg matuzsálemekig, mindenféle korosztályú fa él itt.

De nemcsak a kor, a fajok tekintetében is nagy a változatosság. A kocsánytalan tölgyek mellett találunk itt hegyi és mezei juhart, nagylevelű hársat, a gyönyörű nevű barkóca berkenyét és még bükköt is, ami egyébként ennél magasabb területeken szokott előfordulni. Az erdő aljnövényzete is nagyon fajgazdag. Bódis Pál, a WWF Magyarország Élet az erdőben projektjének vezetője a túra során sorra mutatja a virágzó növényeket, például a közönséges méhfüvet, az enyvecskét más néven szurokszegfűt, a csillagvirágot, a sárga árvacsalánt, a hagymás fogasírt. A turistaút mellett a zavarást jelző gyomnövények nőnek, például az erdei gyömbérgyökér, az erdei turbolya vagy a nehézszagú gólyaorr.

Tarvágás helyett szálalás

A Nagy-Hárs-hegyi erdő titka a természetközeli gazdálkodásban van. Itt ugyanis nem úgy művelik az erdőt, hogy tarra vágják az egész hegyoldalt, majd csemetéket ültetnek, hanem egyszerre csak kis foltokban vágják ki a fákat, úgynevezett lékeket hoznak létre, ahol aztán a természetesen megjelenő magoncutánpótlás is lehetőséget kap arra, hogy felnőjön. Az így művelt erdők ennek köszönhetően folyamatosan fennmaradnak, ezért is hívják ezeket „örökerdőknek”. Ezzel a módszerrel az erdő természetes működését utánozzák, hisz egy érintetlen erdőben is az öreg, kidőlt fák helyén tud az újulat felnőni. Rácz Károly, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgondnoka meg is mutat egy ilyen léket, ahol egymás mellett növekednek a különböző korú tölgy-, hárs- és juharcsemeték. Egy-egy ilyen léket csak évek múlva közelítenek meg újra, így az erdészeti feltáró utakat a felületes szemlélő észre sem veszi.

Nem elhanyagolt, csak természetes

„Micsoda gondozatlan erdő!”- mondják néhányan, mikor meglátnak egy kidőlt, korhadó fát az erdőben. A holt fák azonban nagyon is fontos részét képezik az erdőnek, hisz élőhelyet, búvóhelyet és táplálékot jelentenek az erdő lakói számára. Ilyen korhadó fákban fejlődnek például olyan védett rovarok lárvái, mint a havasi cincér vagy a nagy szarvasbogár.

„Furcsa, hogy itt, ahol most körülnézek, egyetlen invazív, behurcolt fajt sem látok”- mondja Kézdy Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság igazgatóhelyettese. Ezek a növények jelentik ugyanis ma az egyik legnagyobb kihívást a természetvédők számára. Ahogy tovább sétálunk, azért csak belefutunk egy jövevénybe, a kisvirágú nenyúljhozzámba. 1900-ban Borbás Vince, neves botanikus találta meg az első példányt a Margit-szigeten, és akkor még mint florisztikai ritkaság írt róla, mára ez a növény óriási területen terjedt el. A faj fura nevét egyébként pattanva nyíló terméséről kapta, amely érintésre szétnyílik és messzire lövi a magokat. A behurcolt fafajok közül egyébként itt is, ahogy az ország más részein is, az akác és a bálványfa jelenti a legnagyobb problémát.

Örvös légykapó házőrző üzemmódban

Egy „örökerdőben” az állatok is sokkal jobb életfeltételeket találnak maguknak. „Budapest egyébként is jó helyzetben van az előforduló fajok és a változatos élőhelyek a szempontjából - mondja Bajor Zoltán, ornitológus - Az országban eddig látott kb. 408 madárfaj közül 272 faj a fővárosban is előfordult. A költőfajok nagy száma még inkább árulkodó. A fővárosban 110-120 faj költ rendszeresen. Csak összehasonlításként, Hamburgban vagy Nápolyban 60-70 költőfajt regisztráltak.”

A budapesti fajgazdagságban nagy szerepe van a fővárosi erdőknek és a természetközeli erdőgazdálkodásnak is. Ezekben az erdőkben olyan természetvédelmileg fontos, érzékeny fajok is megtalálhatóak, mint például a hamvas küllő, a kék galamb, a fekete harkály vagy az örvös légykapó. Ez utóbbi fajt a túra során meg is próbáltuk előcsalogatni egy fajtársa lejátszott hangjával. Ilyenkor, költési időszakban ugyanis a hímek védik a területüket, és ha egy betolakodó másik hím hangját meghallják, azonnal „ugranak”.

Erdő, erős immunrendszerrel

Ma már egyre több erdőtulajdonos is látja, hogy a rövid távú haszon helyett mennyivel többet ér a hosszú távú tervezés. És itt kapunk választ arra is, miért is éri meg a természetközeli erdőgazdálkodás a gazdálkodó számára. Egy „örökerdő” ugyanis nemcsak szebb és természeti értékekben gazdagabb, de sokkal erősebb „immunrendszerrel” rendelkezik, mint egy azonos korú fákból álló telepített erdő. Ennek köszönhetően olyan problémák ellen is, mint például a klímaváltozás, a kártevők vagy a behurcolt fajok, sokkal hatékonyabban tud védekezni. És ez hosszútávon jelentős megtakarítást jelenthet a gazdálkodónak is.

Túránk a Nagy-Hárs-hegyi kilátóban ért véget, amit arról a Kaán Károlyról nevezték el, aki egy személyben testesítette meg mindazt, amit a WWF Magyarország és partnerei által elindított Élet az erdőben című projekt is képvisel. Ő ugyanis erdőmérnök és a természetvédő is volt, és munkájában ötvözni tudta ezt a két szemléletet. Ahogy ennek a projektnek is az a legfőbb célja, hogy a NATURA 2000 hálózatba tartozó hazai erdők, az ott található természeti értékek védelme érdekében összehozza és segítse az erdőben dolgozó szakembereket, az erdőtulajdonosokat, erdőgazdálkodókat, természetvédőket.

2017. június 13.