Múltidéző malmok –
slow turizmus a javából

Hajdan a szélmalmok szervesen hozzátartoztak az alföldi tájképhez. A vízimalmok is mindennapos látványnak számítottak a hegyi patakokon, ahogy a hajómalmok is nagyobb folyóinkon. Ma azonban, sajnos, már csak mutatóban találhatunk néhányat ezek közül.

A technikai fejlődés idővel fölöslegessé tette a régi típusú malmokat, ipartörténeti műemlékként mégis fontos, hogy megmaradjanak. Nem csak azért, mert szépek, bár ez is elég indok lenne, de a múltról is sokat mesélnek nekünk.

A régi malmok közelében kicsit olyan, mintha megállt volna az idő. Mintha a modern világ zaja sem hallatszana annyira, és ettől akaratlanul is kicsit lassabb tempóra kapcsol az ember. Nem is érdemes másképp felfedezni ezeket a malmokat, csak úgy ráérősen, meg-megállva, elegendő időt adva magunknak és az élménynek, ahogy azt az egyre népszerűbbé váló slow mozgalom is hirdeti.

Következzen most három hazai malom a kedvenceim közül.

Papi-féle szélmalom, Hódmezővásárhely

Hódmezővásárhely környékén 1808-ban nyolcvanhat szárazmalom és tizenhat hajómalom mellett, még csak három, 1870 táján viszont már negyvenhét szélmalom működött. Ezek egyike volt a Papi- féle szélmalom, mely a város központjától 12 km-re a Békéssámson és Tótkomlós felé vezető Erzsébeti úton található.

A malom 1856-ban épült. Alsó átmérője közel tíz méter, tető nélküli falmagassága kilenc méter.

A szélmalom1891-ben került a Papi család birtokába. A molnár család az 1950-es évekig működtette a malmot.

A Papi- féle szélmalomnak két bejárata van, egyik délkeleti, másik északkeleti oldalon, azért, hogy bármelyik oldalra is legyenek állítva a kerekek, be lehessen jutni a malomba.

„Végre ott a város
Közepén a templom, nagy komoly tornyával
szanaszét a város végén
szélmalmok széles vitorlákkal
Úgy szeretek állni
A szélmalmok előtt! Elnézem
ezeket
A mint vitorlájok hányja
egyre hányja
A Cigánykereket.”
Petőfi Sándor: Kis-Kunság

A szélmalmok kúpos teteje ugyanis a vitorlákkal együtt körbefordítható volt. A szélmolnárok munkájának egyik legfontosabb fázisa a vitorla szélirányba állítása és annak fel-illetve levásznalása volt. Ez utóbbit előfordult, hogy naponta ötször-hatszor is meg kellett ismételni. „Figyelnie kellett a széljárásra. Nem alhatott olyan nyugodtan, mint a szárazmolnár. Ha vihar kerekedett, és elmulasztotta idejében a szél irányába forgatni a vitorlákat, akkor a szélvihar összetörhette azokat, s még a malom tetejét is lesodorhatta. Ha alkonyattájt a szélmolnár kiállt a malom elé, a napnyugtáról rendszerint meg tudta állapítani, milyen széljárás lesz másnap.” - írja a molnárok életéről a Magyar Néprajz című könyv.

A Papi-féle szélmalom előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Plul-féle vízimalom, Csopak

Csopak emblematikus épülete a Csonkatorony, az út túloldalán azonban áll egy másik régi épület is, egy szépen helyreállított vízimalom.

A Nosztori-forrásokból eredő Séd patak mentén egykor hat malom is működött, még Somogyból is hoztak ide dereglyékkel a tavon át gabonát őrölni. Három egykori malomépület ma is áll, bár eredeti funkciójában csak egy, a Plul-féle malom látható. A Plul család a XVIII. században települt Csopakra, a molnárdinasztia több vízimalmot is működtetett a faluban.

„Tápé alatt halkan
Forog a malom,
Körülötte csönd van,
Csönd és nyugalom.
Unalom, nyugalom,
Álmodik a viz,
Mely messze hegyekből
Tengerekbe visz.”

Juhász Gyula: Vízimalom

Ezen a helyen korábban is állt egy kisebb malom, a most látható épületet 1910-ben építették, bár a hangulata valahogy sokkal korábbi időket idéz. A malmot 1950-es években államosították, a bérlők még egy ideig malomként, majd takarmányboltként használták. Az épületet 2010-ben felújították, akkor készült el az új, működő malomkerék is. Az épületben meg lehet nézni egy kis kiállítást, ahol a molnárok egykori gépei, munkaeszközei is láthatók.

A ráckevei hajómalom

Ráckeve központjában a Ráckevei-Duna-ágon egy különös építmény ringatózik a vízen. Egy hajómalom, mely régen mindennapos látvány volt minden nagyobb folyónkon.

Az Alföldön hagyományos vízimalommal nem igen találkozhatunk, hisz a folyók esése ehhez nem szolgáltatott elegendő energiát. A folyók sodrását viszont ki lehetett használni, csak a megfelelő szerkezetet kellett hozzá megépíteni. Ezek voltak a hajómalmok, melyek a vízen úszva őröltek. A vízbe merült lapátkereket a folyó sodrása hajtotta meg. A hajómalom három fő részből állt, a házhajóból, a széles lapátkerékből és a kereket a másik oldalról tartó völgyhajóból. Tulajdonképpen úszó hajók voltak ezek, melyeknek helyét a megfelelő hajtóerő elérése érdekében időről-időre változtatták.

Hazánkban a XIII. századtól kezdve működtek a hajómalmok, később a XVII-XVIII. században már olyan tömegben fordultak elő, hogy bizonyos helyeken a hajózást is akadályozták.

Ráckevén 1728-ban öt hajómalom működött. 1914 után, a Kis-Duna ág lezárását követően a molnároknak az Öreg-Dunára kellett kijárni őrölni. Általában tavasszal, József nap után vontatták ki a malmokat, majd november végén, András nap környékén vontatták haza, a telelőbe azokat.

A városi összefogással rekonstruált, működőképes hajómalmot az egyik utolsó épen maradt ráckevei hajómalom mintájára építették meg. Az építmény lelkét jelentő hengerszék különösen értékes, hisz az az eredeti Gyurcsik-malomé volt. A ráckevei hajómalom áprilistól október közepéig látogatható.

A Turista Magazinban megjelent cikk rövidített változata.

2017. augusztus 13.