Az ismeretlen Upponyi-szoros

Kevesen ismerik, még kevesebben jártak ott, pedig az Upponyi-szoros hazai viszonylatban különleges látnivalónak számít, és ideális úti cél egy őszi kiránduláshoz.

Pár éve egy bükki kirándulás során rándultunk át az Upponyi-hegységbe, hogy megnézzük az Upponyi-szorost. Ahogy Uppony felől beléptünk a szorosba, és megláttuk a meredek falakkal határolt, szurdokvölgyet, leesett az állunk. A sziklafalak ugyanis néhol a 170 méteres magasságot is elérik.

Szeptember vége volt, az őszi napsütésben a mészkőfalak vakítóan fehérlettek, amit a fák színesedő lombja még jobban kiemelt.

A szoros falában számos kisebb-nagyobb kőfülke is van, ezek egyikéből értékes jégkorszaki leletek kerültek elő, például rágcsálók, denevérek csontjai, vagy szépen kidolgozott kőpengék. A megközelíthetetlen kőfülkékben hazánk legnagyobb testű bagolyfaja, az uhu is költ. Sajnos a szoros csak alig 500 méter hosszú, így sokkal hamarabb véget ér, mint azt szeretnénk.

Ahogy továbbhaladtunk, a sziklák egyre szelídültek, a patak pedig egyre szélesebb lett, mígnem a vízfelszín tóvá szélesedett. A Lázbérci-víztározó építése 1968-ban kezdődött el, a meder 1976-ban került feltöltésre. A tavat a Csermely-és a Bán-patak vize táplálja. A tó biztosítja a Sajó-völgyi településeken élő közel 150 ezer ember vízellátását, emellett kedvelt kiránduló-és horgászhely is.

Egy upponyi kirándulásra bármilyen időjárási viszonyok között sort keríthetünk, mivel a szorosban és a tó mellett betonút halad. Autóforgalomra nem kell számítani, ugyanis az út az Upponyt Dédestapolcsánnyal összekötő egykori országút, amelyet a víztározó építése után sorompóval zártak el a forgalom elől.

Bár az erdőkkel körbeölelt víztározó lentről is szép, szerettük volna a magasból is megnézni, ezért úgy döntöttünk, felkapaszkodunk valamelyik közeli hegyre. Upponyban összetalálkoztunk egy idős hölggyel, aki épp az uszkárjait sétáltatta. Ő ajánlotta a közeli Eszkála-tetőt, ahová, mint mesélte, sokat járt fel, fiatal korában. „Hipp-hopp fenn van az ember” – mondta derűsen. Az erdőbe szépen felújított házak között kanyargott fel az út. Előző este bizonyára vaddisznók jártak itt előttünk, mert az erdő alja teljesen fel volt túrva. Az idős hölgy elbeszélése alapján kicsit könnyebb útra számítottunk, de alaposan megizzadtunk a meredek lejtőkön. Úgy tűnik, ő sokkal jobb kondiban volt fiatalabb korában, mint mi. De nem bántuk meg az izzasztó kaptatást, fentről ugyanis tényleg fantasztikus panoráma nyílik a szorosra és a víztározóra.

Uppony gyönyörű fekvésű kis falu, nem véletlen, hogy sokan beleszerettek, és házat is vásároltak itt. A szépen felújított épületek egy részét ma már nyaralóként használják, és több vendégház is üzemel a településen. A falu fölött régi pincéket is láthatunk, ahol négy sorban közel száz pince sorakozik.

Érdemes több napot is rászánni a környékre, mert számos érdekes látnivaló is van még itt, például a Damasa-szakadék, az Upponyi-szoros fölött magasodó Három-kő, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás, és Dédestapolcsányra vagy Bánhorvátiba is érdemes ellátogatni.

2017. szeptember 27.