Őszi séta a hullámtérben –
Halásztelki tanösvény

A Hármas-Körös hullámterében található tanösvényt bármelyik évszakban is keressük fel, nem távozunk élmények nélkül. Csak elég figyelmesnek kell lennünk, és rájövünk, tele van élettel a táj.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság hatodik tanösvényét 2009-ben avatták fel. Végigjárva a 3,5 km-es útvonalat megismerhetjük a Dél-Alföld jellegzetes tájformáit, az itteni élővilágot, valamint betekintést nyerhetünk a táj múltjába is. A tanösvény egész évben látogatható. Kivéve, amikor kiárad a folyó, akkor ugyanis a hullámtér és vele együtt a tanösvény is víz alá kerül.

A Halásztelek név nem elírás. A tanösvény persze nem a Pest megyei városról kapta a nevét, hanem arról a településről, amely egykor itt terült el. Halásztelek a 14. században jött létre, volt időszak, amikor Szarvasnál is nagyobb volt. A török hódoltság alatt aztán elnéptelenedett, és ma már csak nyaralók vannak itt. Az egész pár rövid utcából áll, neve pedig Halászlakra változott. Van azért egy vasúti megállóhely és egy kis kocsma, ahová a nyári túrákon jólesik betérni egy kis hűsítőre.

A 19. századi folyószabályozások során a Hármas-Körös nagy kanyarulatait átvágták, a folyót szabályos mederbe terelték, gátak közé szorították. Hogy milyenek lehetettek itt egykor a természetes viszonyok, arról ma már csak a hullámtér és néhány holtág mesél. A tanösvény egyik állomása a kubikgödröket mutatja be. Az árvízvédelmi töltések egykori anyagnyerő gödrei nemcsak a békák vagy a mocsári teknősök életében, hanem számos madárfaj táplálékszerzésében is fontos szerepet töltenek be.

A folyóparton évszázados nyárak és ágas-bogas, öreg füzek árnyékában haladunk, míg a táblákon a folyókat kísérő kemény- és puhafa ligeterdőkről olvashatunk. A tanösvényen olyan aktuális problémákról is információkat kapunk, mint az özönnövények – például a gyalogakác – egyelőre megállíthatatlannak tűnő terjedése, amit mi magunk is tapasztalunk.

Ha szerencsénk van, a táblákon látott állatokkal a valóságban is találkozhatunk. A fekete harkály vígan röppen egyik fáról a másikra, a szürke gém rezignáltan figyel egy kiszáradt nyárfán, a fekete rigó pedig úgy dalol, mintha soha nem akarná abbahagyni. De az is megtörtént már, hogy egy téli sétánk alkalmával egy rétisas repült el a folyó felett, olyan közel hozzánk, hogy még a szárnysuhogását is hallottuk.

2017. október 10.