Ha a sziklák mesélni tudnának

Az Északi-középhegység két különleges látnivalóját is emberi kéz alkotta. Míg az egyikről tudjuk, hogy mikor és miért, a másikról egyelőre csak feltételezések vannak. Az azonban biztos, hogy mindkettőt látni kell.

Szomolyai kaptárkövek

A Bükkalján található Szomolya határában titokzatos képződményekre bukkanhatunk. Olyan riolittufa sziklákra és kőtornyokra, melyek tele vannak kis fülkékkel. A szabályos kis mélyedések keletkezésére máig nincs magyarázat. Az biztos, hogy emberi kéz faragta őket, de hogy kik, miért és mikor, arról ma is csak feltételezések vannak.

Nemcsak itt, Szomolya mellett, de a Bükkalján több helyen is találhatunk kaptárköveket; eddig összesen 38 lelőhelyen 72 kaptárkövet találtak, és ezeken 473 kis fülkét számoltak össze. A fülkék átlagosan 60 cm magasak, 30 cm szélesek és 20-30 cm mélyek. A legtöbb fülkénél még látható, hogy egy keret is végigfut az oldalán, ez arra utal, hogy a fülkéket lefedhették valamivel.

A fülkék funkciójával kapcsolatban több elképzelés is született. Van, aki ősi síremlékeknek tartja őket, melyekbe az elhamvasztott halottak urnáit helyezték. Más szerint bálványtartó szerepük lehetett, megint más az erdei sziklaméhészetre vezeti vissza keletkezésüket. Ez utóbbit, bár nem vagyok a kaptárkövek szakavatott kutatója, nem tartom valószínűnek, mert némelyik fülke olyan lehetetlen helyen van, és csak nagy nehezen érhető el, aligha tudom elképzelni, hogy egy méhész ennyire kiszúrna magával.

Az sem bizonyos, hogy mely korból származnak a fülkék, egyesek a szkítákhoz, más a keltákhoz és van aki a honfoglaló magyar törzsekhez köti őket. Szóval csak az a biztos, hogy semmi sem biztos, de ez csak még különlegesebbé teszi a sziklaormokat.

Szomolya határában a kaptárkövek megismerését egy tanösvény is segíti.

Megyer-hegyi tengerszem

A Zempléni-hegyég egyik legkülönösebb látnivalója csak nevében tengerszem, valójában emberi kéz munkájának köszönheti a létrejöttét. A Sárospatak közelében található 324 méter magas Megyer-hegy vulkanikus kőzetanyaga mintegy 15 millió éve keletkezett. A kovával átitatódott riolittufa kiváló alapanyaga volt a malomkőnek, nem csupán keménysége miatt, de azért is, mert az őrlés során a búzaszemek kissé meg is pörkölődtek, ami kellemes ízt kölcsönzött a lisztnek. A 15. század óta működött itt malomkőbánya, ahol a kitermelés évszázadokon át kézi erővel történt. A 19. században az évi kitermelés volumene 300–450 malomkő között volt. Az itteni malomkövek külföldön is keresettek voltak.

A bánya fejtési gödrében az idők során összegyűlt a csapadékvíz. A különös szépségű tó legnagyobb mélysége 6,5 méter, míg a sziklafalak néhol 70 méterrel emelkednek a tó felszíne fölé. A tengerszem mellett a bányászok riolittufába vájt szállásait, illetve az el nem szállított, selejtes malomköveket is láthatjuk, egy szűk folyosón pedig, melyen a malomköveket görgették ki, a tóhoz is lejuthatunk.

A tengerszemhez Sárospatak belvárosától a Malomkő tanösvény piros jelzését követve juthatunk el. Útközben a Nagy-Bot-kő gejziritkúpját és a Tokaj-hegyaljai borvidék emlékeit, például a Gombos-hegyi és a kőporosi pincesorokat is megcsodálhatjuk.

Fotók: Tóth Judit

2017. október 17.