Ahol a Körös és a Tisza találkozik

Csongrád viszonylag közel van hozzánk, de egyetemista voltam, mikor először jártam ott. Pontosabban átutaztam a szegedi egyetemre buszozva. Épp itt volt az ideje, hogy alaposabban is körülnézzek a Tisza-parti városban.

Első utunk a Belsővárosba vezetett. Csongrád ősi magja olyan, mint egy élő skanzen. A neve egyébként csalóka, mert nem a központban van, hanem a város szélén. 37 műemléki védelem alatt álló parasztházat találunk itt. Van, amelyikben ma is laknak, van, amelyik vendégházként funkcionál, némelyik pedig kézműves-házként tartja életben a hagyományos mesterségeket.

A 18–19. századból származó házakat, amelyeknek deszkaoromzatához egykor Kárpátokból leúsztatott fenyőfákat használtak, szépen felújították. Az épületekben eredetileg halászok, hajósok laktak (innen a halászházak elnevezés), a 19. század közepétől pedig kubikosok is éltek itt. A Belsővárosi Tájházban láthatjuk, hogy is nézett ki hajdan egy ház berendezése.

Riviéra a Tiszánál

Csongrád gyönyörű környezetben fekszik. Itt a Tisza, a holtágak, a hullámtéri erdők, a Nagyrét, ráadásul a város közelében torkollik a Hármas-Körös a Tiszába. Ez utóbbi hely engem különösen érdekelt, mivel a Hármas-Körös mellett nőttem fel. Kicsi gyerekként nyáron rendszeresen lenn voltunk a Körösnél, ott tanultam meg úszni, és ma is, ha hazautazom, mindig kimegyek a folyóhoz. A Körös-toroknál azonban eddig még sosem jártam, magam sem értem, miért nem.

A Körös egyébként ma már egy mesterséges torkolattal érkezik a Tiszához, amelyet 1855 és 1864 között alakítottak ki egy 600 méteres csatorna létrehozásával. Minderre azért volt szükség, mert a két folyó gyakran veszélyes árvizekkel fenyegette a várost. A széles, homokos föveny és az ország egyik legszebb folyóparti strandja pedig azért alakulhatott ki, mert a Körös beáramló vize lelassítja a Tiszát, amely ezért lerakja hordalékát.

A Fahíd, ami fémből van

Csongrádnál 1896 óta van híd a Tiszán. Eredetileg fából készült, ma már fémelemekből álló pontonhídon lehet átkelni a túlpartra. A Fahíd elnevezést azonban annyira megszokták a helyiek, hogy azóta is ragaszkodnak hozzá. Télire a hidat szétszerelik, ilyenkor komp közlekedik a két part között. A Tiszán egyébként csak Tiszadob és Tiszalúc között van hasonló pontonhíd.

A 19. század végén a Tisza bal partján termelő gazdáknak komoly gondot okozott a terményeik városba juttatása. Mivel hiába kérték a város vezetését, hogy építtessenek hidat, összefogtak, és vettek egyet ők maguk. Esztergomból hozták, ahol akkor már feleslegessé vált a szerkezet. A hídtestet 12 fahajó tartotta, amelyeket horgonnyal rögzítettek az aljzathoz. Az átkelő hajók számára szükség esetén hajókaput nyitottak.

A fahidat 1919-ben román katonák szétlőtték, majd 1920-ban újjáépült. A második világháborúban aztán újra felrobbantották, ezúttal a németek, és csak 1949-ben építettek helyette másikat. Ehhez a budapesti Margit pontonhíd elemeit is felhasználták. A híd mai formáját 1957-ben nyerte el. Ekkor már – ahogy ma is – a híd tartóelemei között nem voltak hajók, azok szerepét a pontonok vették át.

Monostor az ártérben

Rövidke kirándulásunkon még mindenképpen szerettük volna útba ejteni az Ellés-monostort. Az egykori bencés templom és monostor a Tisza bal partján áll egy természetes magaslaton. Ma már csak a rekonstruált alapfalakat láthatjuk, de így is különleges a hely atmoszférája. Az alföldi hullámtéri erdőkben ritkán bukkanni hasonlóra.

A monostor a nevét építtetőjéről, a Bár-Kalán nemzetség tagjáról, Elleusról kapta. Az Árpád-kori templomot a 11. században alapították. 12 méter széles és 23 méter hosszú volt. A régészeti munkák során az épületeken kívül 300 sírt is feltártak. A török uralom alatt a monostor elveszítette jelentőségét, az épület tégláit és köveit a környékbeliek széthordták.

A Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Területet sajnos nem volt időnk bejárni, pedig van itt egy túraútvonal is, amelynek állomásai bemutatják a környék élővilágát. Legközelebb ezzel kezdjük.

2017. november 13.