Egy gyönyörű sziget és furcsa lakói – Izland 2. rész

Bár Reykjavík a legészakabbra fekvő főváros, első pillantásra inkább nyugodt vidéki városkára emlékeztet. Az itt élők nem stresszelik túl magukat, vagy ha mégis, lazulnak egy kicsit kedvenc fürdőjükben. A sikertelen sarkifény-vadászat után mi is kipróbáltuk ezt.

Azt mondják, az izlandiak spontán emberek. Nem terveznek előre, mert sosem lehet tudni, mikor ered el az eső, süt ki a nap, vagy tör ki egy vulkán. Az biztos, hogy az időjárás egy pillanat alatt meg tud változni, az izlandi meteorológusok valószínűleg sosem unatkoznak. Az óceán partján tett félórás sétánk alatt hol szakadt a hó és süvített szél, hol szikrázóan sütött a nap, majd minden átmenet nélkül megint teljes szürkeségbe borult minden.

A túra elején még hófúváson keresztül láttuk az alattunk nyújtózkodó óceánpartot, aztán kiderült az ég

Átéltünk egy komoly szélvihart is, melynek érkezésére már fél nappal korábban felkészítettek bennünket. Reggel jelezték a sofőrünknek, hogy déli 12-kor le kell állnia a busszal, bárhol is vagyunk. Mivel reggel a viharból még nem látszott semmi, úgy gondoltuk, az izlandiak kicsit túlreagálják a helyzetet, délben azonban óramű pontossággal megérkezett az irtózatos szél. Két busz a figyelmeztetés ellenére is továbbment, és mint hamarosan megtudtuk, mindkettő árokba borult. Szerencsére senkinek nem esett baja, és ezek után valószínűleg ők is levonták a tanulságot: Izlandon nem árt komolyan venni a meteorológusokat.

Csapatunk a hómezőben

A Falon túl, Havas John nélkül

Ottjártunkkor szinte minden nap esett a hó, ami az északi sarkkör közelében nem meglepő március elején. Így aztán nem volt részünk fergeteges színkavalkádban, a fehér mellett leginkább csak kéket láttunk, annak azonban minden árnyalatát.

Vihar készülődik az óceán felől

Jökulsárlón az egyik legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártam. Még akkor is, ha nem láthattuk teljes szépségében, mert a szakadó eső és a hideg szél épp akkor ért aznapi csúcspontjára.

A jégszív is lassan meghasad

Jökulsárlónnál a Vatnajökull jégsapka gleccsere, a kimondhatatlan nevű Breiđamerkurjökull egy lagúnába torkollik, a letört jégdarabok és kisebb jéghegyek pedig a vízen úsznak az óceán felé. Köztük fókák játszadoznak, és kíváncsian nézegetik az arra járókat. A jégdarabok végül a közeli óceánparton kötnek ki, ahol a viharos Atlanti-óceán ostromolja őket, majd a fekete lávaköves partra sodródva várják ki a nyarat, hogy egyszer csak olvadozni kezdjenek.

Az óceánpart tele van a gleccser széttöredezett darabkáival

Jökulsárlón számos filmben feltűnt már, James Bond, Batman és Lara Croft is járt már itt. Persze Izlandon ez nem olyan nagy szám, szinte az egész országot láthattuk már valamilyen hollywoodi megaprodukcióban. Izlandon forgatják többek között a Trónok Harca Falon túli jeleneteit is.

A világ legfurcsább múzeuma

Reykjavíkban először a színes hullámlemezekbe csomagolt házak tűntek fel. A fémborításnak persze oka van. A zord idő kikezdené a házakat, így azonban a gyakori újravakolás helyett elég csak a hullámlemezt lecserélni időnként. Gondolom, úgy voltak vele, ha már mindenképp muszáj a nem túl dekoratív hullámlemezeket használni, legalább legyenek szép színesek.

Reykjavík színes házainak egyike

A főváros a magasból

A városban sétálgatva úgy tűnt, nem csak mintás izlandi gyapjúpulóvere, de óriáskerekeken guruló dzsipje is mindenkinek van. Ez utóbbit először afféle nagyzolásnak gondoltam, míg meg nem láttam egy domboldalon száguldó dzsipet, amely a fél méteres hóban gázolt előre akadálytalanul.

Reykjavíkban van a föld talán legfurább múzeuma. A falloszmúzeumban a kék bálnától az egérig számos állatfaj hímvesszője megtalálható, kis színesként pedig az izlandi kézilabda-válogatott hímtagjainak fémbe öntött mását is láthatjuk. Az persze nem derül ki, melyik kié.

A kiállítás még nem teljes, egy adomány még hiányzik…

Szellemirtók és jedi lovagok

Vasárnap nem volt túl sok ember Reykjavík belvárosában. Pénteken és szombaton éjszaka, a reggelig tartó bulik idején persze nyilván más a helyzet. Izlandon egyébként nem lehet olyan könnyen alkoholhoz jutni, csak meghatározott üzletekben árulják, és ott is nagyon drágán. A szupermarketekben csak alacsony alkoholtartalmú sört lehet kapni, a bárokban pedig még az izlandi viszonyokhoz képest is aranyáron mérik az alkoholt.

A viking ősök emlékére

Az izlandi lélek jó ismerői azt mondják, az izlandiak semmit sem vesznek túl komolyan, legfőképp saját magukat nem. Ez az izlandi telefonkönyvből is kiderül. A névadási szokások sajátosak Izlandon, a vezetéknevet az apa keresztnevéből képzik, így egy négytagú családban - ha a szülőknek fiuk és lányuk is van - mindenkinek más a vezetékneve. Az izlandiak a keresztnevükön szólítják egymást, még a miniszterelnököt is, és a telefonkönyvben is ez szerepel.

Az énekes hattyúk itt hétköznapi madárnak számítanak

Hogy a hatszázötvenkét Gudrún közt meg lehessen találni a megfelelőt, a név mellett a lakcímet és a foglalkozást is feltüntetik. Ez utóbbi valóságtartalmát azonban nem ellenőrzi senki, így jó néhány izlandi, talán gyerekkori álmát megvalósítva, foglalkozásként nem éppen szokványos dolgokat tüntet fel. Így a könyvelők, mérnökök, tanárok mellett a telefonkönyv szerint élnek itt hercegnők, cowboyok, szellemirtók, varázslók és jedi lovagok is.

Az egyik kedvenc szobrom, Az ismeretlen hivatalnok emlékműve, a másik képen a város emblematikus épülete, a Hallgrímskirkja

A kék lagúna nem csak a bőrnek, a léleknek is jót tesz

A termálfürdők fontos szerepet töltenek be az izlandiak életében. A medencében ücsörögve nem csak a legújabb pletykákhoz, de akár remek üzleti tippekhez is hozzá lehet jutni. A fürdők általában szabadtériek, hisz a hőforrásoknak köszönhetően a víz elég meleg mindenhol. Utazásunk utolsó napján mi sem hagyhattuk ki az Izlandon először járó turisták fix programpontját, a Kék lagúnát. Nem olcsó, de megéri.

Itthon nem igazán jártam fürdőkbe, valahogy sosem vonzott, hogy órákon át áztassam magam meleg vízben, a Kék Lagúna óta azonban azt hiszem, újra fogom gondolni ezt az álláspontot. Izland egyik legnépszerűbb turistacélpontja tulajdonképpen a közeli Svartsengi geotermikus erőmű működésének melléktermékeként jött létre 1976-ban. Az emberek hamarosan rájöttek, hogy a víz és az iszap rendkívül jó hatással van a bőrre, például az ekcéma gyógyítására is használják.

A Kék lagúna nem olcsó, de nagyon megéri

Az élmény persze nem csak a bőrnek, a léleknek is jót tesz. Az ott töltött két és fél óra alatt tulajdonképpen semmit sem csináltunk, csak ültünk a türkizkék színű vízben, kentük magunkra a gyógyiszapot, mégis maradtunk volna akár egész éjszaka. Kilenckor azonban a hangosbemondó udvariasan kitessékelt bennünket a vízből. Kivártuk az utolsó figyelmeztetést. Rajtunk kívül alig voltak már a vízben, a sötétben itt-ott fehér gőzoszlopok szálltak fel, elállt a hóesés, egyre több csillag tűnt fel az égen. Már csak a sarki fény hiányzott, de hát az élmény így is több volt, mint tökéletes.

2018. március 17.