Legyen ez a július a kezdet, és aztán soha ne érjen véget

most | 2019. július 1.

Mármint az egyszer használatos műanyagok száműzetése. Azok számára, akik most teszik meg az első lépéseket a „műanyagmentes” életmód felé.

Jó ideje nem írtam a blogra, de most, hogy újra felveszem a fonalat, arra gondoltam, megpróbálom a dolgok pozitív oldalára helyezni a hangsúlyt. Ez, tekintve, hogy itt főleg „zöld” témákról írok, nem is olyan könnyű, hisz mindennap jön valami újabb hír, amitől megint egy árnyalattal sötétebbnek tűnik a jövő.

Az aggasztó hírek között azonban időről-időre feltűnnek olyan pozitív kezdeményezések, tettek, döntések, amelyek visszaadják az ember hitét. Itt van mindjárt a most befejeződött Glastonbury Fesztivál, melynek szervezői és résztvevői is példát mutattak környezettudatosságból. Merthogy a fesztivál szervezői idén kitiltották az eldobható műanyagpalackokat, és a közel 200 ezer bulizónak csak újratölthető palackokban árusítottak frissítőt. A szokatlanul meleg angliai nyárban ez nem is volt egyszerű, állítólag gyakran hosszú sorok kígyóztak az utántöltő pontok előtt.

Forrás: cdn.glastonburyfestivals.co.uk

Az utolsó napon a résztvevőknek Sir David Attenborrough személyesen mondott köszönetet azért, hogy 1 millió műanyagflakon felhasználásától óvták meg a bolygót. Szóval, így is lehet, és ha a Föld egyik legmenőbb popkulturális eseményén ezt sikerült megvalósítani, akkor most már más fesztiválok szervezői sem állíthatják azt, hogy ez lehetetlen vállalás.

A ma induló globális környezetvédelmi megmozdulás, a Műanyagmentes Július is bizakodásra ad okot. A kezdeményezésnek tavaly már több mint 110 millió résztvevője volt világszerte, és tudom, hogy 7 milliárdan vagyunk, de szerintem ez akkor is hatalmas szám. A Facebook-on napok óta ez a legjobban pörgő téma, nem túlzás, a csapból is ez folyik, de ennek végre lehet örülni. Szeretném hinni azt, hogy akik fontosnak tartják a megosztást, azok maguk is figyelni fognak arra, hogy minimálisra szorítsák az egyszer használatos műanyagok használatát. És nem csak júliusban, de ezentúl most már mindig.

Ahogy elnézem, a jövő rajtunk, átlagembereken múlik, sajnos, a világ vezetői, kevés kivételtől eltekintve, mintha még mindig más műsort néznének, és nem akarják tudomásul venni, hogy tényleg nagyon szorít az idő. Minden fronton rosszul állunk, és ma már egyszerűen nem mondhatunk olyat, hogy „klímaügyben semmi nem sürget bennünket”. Nem tudom, milyen bizonyítékra van még szükség ahhoz, hogy ezek az emberek elhiggyék, tényleg nagy a baj, és az ő mostani döntéseik a jövő generációinak életét is befolyásolni fogják. Mert most már nem csak az a kérdés, hogy hogyan fékezzük meg a megindult folyamatokat, hanem az is, hogyan alkalmazkodjunk ahhoz, amin már nem tudunk változtatni.

2019. július 1.