Madárdal és motorzúgás – ősz a Mátrában

ökoturista | 2020. október 16.

Az ideális túrához szerintem szép tájak és változatos terep kellenek, öt és fél éves kisfiam szerint viszont az ideális túra ne legyen túl hosszú, legyenek benne szép pocsolyák és ha lehet egyéb extra programelemek, úgy mint libegő, kilátó, játszótér. Ahogy legutóbb a Mátrában.

Napsütéses októberi hétvégéken megtelnek a Mátra népszerű kirándulóhelyei, és nemcsak gyalogos túrázókkal, de motorosokkal is. Ezt most már tudom, és épp ezért azt javaslom, aki napfényes, őszi kirándulást tervez ide, az inkább hétköznap jöjjön. Legutóbb ugyanis a Mátrafüred környéki erdőkben madárdal helyett leginkább motorzúgást hallottunk, ami elég illúzióromboló tud lenni.

Mátrarfüred központjából indultunk és a tervünk az volt, hogy a Cincér tanösvény útvonalát követve elsétálunk a 2,5 kilométerre fekvő Sás-tóhoz. A kilátót mindjárt a túra elején kipipálhattuk, hisz a tanösvény egyik állomása a Kozmáry-kilátó. A Dobogó-hegy oldalkúpján álló kilátó 1900-ban épült, nevét Kozmáry János üdülőtelep-igazgatóról kapta. A kilátás nagyon szép, leszámítva a Mátrai Erőmű látványát.

A Cincér tanösvény tábláin érdekes információkat találunk például a környék erdőiről, a harkályokról és a holtfák szerepéről. A tanösvény végpontja a Sás-tó, amely az ország egyik legmagasabban, 507 méteren fekvő természetes tava. Én most jártam itt először, és kicsit meglepődtem, milyen sokan vannak. Még egy ok, hogy inkább hétköznap jöjjünk ide.

A tó most egy szépen kialakított csónakázó tó képét mutatja, és tényleg lehet is rajta csónakázni. De nem mindig volt ilyen. Eredetileg egy lefolyástalan mélyedésben kialakult mocsaras terület volt, amit a csapadék és a talajvíz táplált. Szabad vízfelület kevés volt, a sás annál több, és ekkor még a tó a vonuló madarak számára is kedvelt pihenőhely volt.

Az 50-es években merült fel először, hogy idegenforgalmi céllal hasznosítani kellene a tavat. A hatvanas évek elején meg is indultak a munkálatok, ami első körben sajnos a mocsár lecsapolását és a tó kikotrását jelentette. A partfalakat kövekkel rakták ki, hidakat, szigeteket építettek és megoldották a tó vízutánpótlását is, a közeli forrás vizének idevezetésével. A korábbi gazdag vizes élőhelyből így lett népszerű idegenforgalmi központ.

A tó mellett építettek egy fakilátót is, amit 1973-ban a most itt álló, sárga, fémszerkezetre cseréltek. Az 53 méteres kilátó eredetileg olajfúró toronynak készült, a Szeged melletti Algyőre szánták, de ott mégsem állították fel, mert nem felelt meg a szabványoknak. Szerettünk volna mi is felmenni, de napfényes, őszi szombat lévén itt is nagyon sokan voltak, így csak távolról néztük meg. Helyette viszont felültünk a libegőre, amelynek indító állomása innen pár száz méterre található.

A 2019-ben átadott, közel 500 méter hosszú libegő a Mátra legnagyobb kalandparkjához visz fel. A menetidő egy irányban hét perc, a kilátás lefelé igazán szép. A kalandparkot mi kihagytuk, pár percre szálltunk csak ki fent, és aztán libegtünk is vissza, mert még várt ránk egy 20 perces séta Mátrafüredig.

Aki erre jár, annak jó szívvel ajánlom a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság legújabb látogatóközpontját, a szintén Mátrafüreden található Harkály Házat, amelynek interaktív kiállítása minden korosztály számára izgalmas. Én itt tudtam meg például, hogy a Mátrában élnek világító giliszták. A természet mindig meg tudja lepni az embert.

 

2020. október 16.