Már csak Don Quijote hiányzik Tésről

ökoturista | 2020. július 24.

Tés határában, a Bakony szeles fennsíkján két gyönyörű szélmalom áll. Olyan érzésem van, mintha egy németalföldi festményben sétálgatnék, vagy még inkább valahol Kasztíliában, ahol bármelyik pillanatban feltűnhet Don Quijote és hű társa, Sancho Panza.

Régóta szerettem volna már látni a tési szélmalmokat élőben is, hisz a Dunántúlon igazi ritkaságnak számítanak, és alföldi társaiktól eltérően, nem téglából, hanem kőből épültek. Az aranyló búzamező közepében álló malmok látványa, a környező dimbes-dombos tájjal festményre kívánkozik. Ott sétálgatva az embernek olyan érzése van, mintha a földúton bármelyik pillanatban feltűnhetne a búsképű lovag, Don Quijote Rocinante hátán poroszkálva.

A szélmalmok nálunk viszonylag későn terjedtek el, többek között azért, mert sokáig nem tudták a malomkerekek forgását mérsékelni, ezért erős szélben a malmok kigyulladtak. Aztán az 1850-es évektől fellendült a szélmalmok építése. A 19–20. század fordulójára az Alföldön már széles körben elterjedtek, és ebben az időszakban a Dunántúlon is álltak már, de sokkal kisebb számban. Míg 1894-ben a Duna-Tisza-közén 534, a Dunántúlon csak 30 szélmalom volt.

A hegyvidéki szélmalmoknak mára mindössze két hírmondója maradt, itt, a Veszprém megyei Tésen. A Bakony egyik legmagasabban fekvő települése egy 461 méteren fekvő fennsíkra épült. A szeles terület ideális terepet jelentett a malmok számára, ezekből a 19. században négy is volt a faluban. A holland típusú szélmalmok közé tartozó tési malmok különböznek alföldi társaiktól; a zömök építmények terméskőből épültek, zsindelyes tetejükön hat kisebb felületű, deszkalapos vitorla van. A kúpalakú zsindelytetőzet körsínen forgatható, így a hat vitorlát mindig szélirányba lehet állítani. A malmokban többféle gabonát is őröltek, kedvező szélviszonyok mellett akár napi 4 mázsát is.

A nagyobb a Helt-, avagy Held-féle szélmalom 1840-ben épült, s későbbi tulajdonosáról kapta a nevét. Tőle pár száz méterre áll a kisebb Ozi-féle malom, amely nagyon hasonlít szomszédjára, ugyanis annak mintájára készült. Az Ozi-malmot Ozi János asztalosmester építette magának 1924-ben. Ekkoriban egyébként már nemigen épültek szélmalmok az országban, hisz már szinte mindenhol gőzmalomban őröltek. A legtöbb szélmalom az I. világháború idején működött utoljára. Később még egy ideig állati takarmány darálásra használták azokat, de többségük a 30-40-es években már pusztulásnak indult.

A tési szélmalmok – bár még ma is működőképesek – ma már múzeumként őrzik a múltat. Aki belülről is szeretné megnézni, milyen is egy ilyen szélmalom, az a szomszédos, Táncsics Mihály út 20. szám alatt működő Kovács Múzeumban tudja a malom óriási kulcsát elkérni.

 Bővebb információ ide kattintva érhető el.

2020. július 24.